-civiles-
Röviden, ha görcsöl a vádlid, menj fuss egy jót aztán majd elmúlik. Persze ez így nem működik, de valami hasonló az ami a vádlimmal történt. Akkor időrendi sorrendben:
március 27. szombat: futás a Duna-parton. Már az elején éreztem, hogy nincs minden rendben. Nehezek voltak a lábaim, fájtak a térdem, ütemtelen volt a mozgásom. Aztán a táv kb. harmadánál a jobb vádlim elkezdett feszülni, húzodni, olyasmi volt, mint a kezdődő görcs. Annyira nem fájt, hogy leálljak, de volt egy 50-100 méter, amikor azt figyeltem mikor szakad el, mert annyira feszült. Aztán kicsit belazult, de végig éreztem, és tartottam a következményektől. Az igazán érdekes, hogy mindezektől eltekintve egy nagyon könnyed, és kellemes kocogás lett a vége, 20'55" alatt a 3 km.
Otthon Fastum és Nikoflex kenőcsöt összekevertem és jó alaposan belemasszíroztam a vádlimba, de még éjszaka is nagyon fájt. Féltem, hogy egy időre elfelejthetem a futást. Aztán másnap már napközben nem fájt annyira, de azért a biztonság kedvéért pihenőnapot tartottam.
március 29. hétfő: futás a Duna-parton, 3 km 20'41". A vádlim csak az elején fájt, de nem volt vészes. Mindenesetre nem vagyok nyugodt. Ez érdekes futás volt, mert eléggé szenvedtem, de az idő az eddigi legjobb volt, úgyhogy elégedett lehettem.
március 30. kedd: reggel kondi, a szokásos egy óra kardióval, 1150 kalória mínusz. A vádlim a futógépen szinte egyáltalán nem fájt. az elején egy kicsit éreztem, de mire bemelegedett, teljesen elmúlt. Jó edzés volt.
március 31. szerda: futás, 3 km 21'08". Mióta elkezdtem újra futni, ez volt az első alkalom, hogy nem javult az időm. Nagyon szenvedtem, fájt a derekam, a vádlimat is éreztem, de letudtam a távot és ez jó. Egyébként már számítottam egy rosszabb futásra. Most túl vagyok rajta, holnap kondi, aztán pénteken vagy szombaton repesztek egyett :-)))))
-civiles-
